Ugrás a fő tartalomra

Remek....

El sem tudom mondani, hogy mennyire felemelõ érzés rájönni, hogy megint átvernek, és szépen játszanak az érzéseimmel. Szeretném megköszönni neked. Az a baj, hogy az emberek hajlamosak - én legalábbis biztos - elhitetni magukkal, hogy harmadszor nem lesz vele szemét ugyanaz az ember, és nem fogja kihasználni az érzéseit, és hitegetni sem. De hát emberek vagyunk és hibázunk. De mivel emberek vagyunk vannak érzéseink, nekem is!! Szóval nem hittem volna, hogy még egyszer ez megtörténhet, de úgy látszik megint tévedtem. Mindenesetre tökéletesen elegem van az ígéretekbõl, soha többé nem kéne megbíznom benned. Nem értem, hogy hogyan lehettem megint ennyire hülye.
Azt hiszem haza is megyek, mert nem sok értelme lenne itt maradni infón, úgy, hogy közben úgysem tudok semmire figyelni.
Köszönöm az õszinteséget!!!!!!!!!!! Már megint...

ui.: azt hiszem elég régen sikerült már kikészítened ennyire... de megismételhetõ úgy látszik. Biztos velem van baj. Nem kéne bíznom...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...