Ugrás a fő tartalomra

Zászlólóbás az út szélén

Úgy esett a mese, hogy ma ahelyett, hogy innen jó messze csápoltam volna borral átitatott hangulatban, csak vártam és vártam, meg persze ébresztettem, aztán megmondatott a nagy igazság végre, legközelebbi zászlólóbáló felhívás 2008. január 13. Nem bántam volna, ha tegnap találja ki, hogy nem akar ma már tőlem semmit, amit persze tudtam.


Az igazságtól persze nem csillapodott semmi, sőt az egész csak beindította a lavinát.

Megjegyzések

  1. Névtelen01:03

    megyünk spanyolba', felszedjük az összes remek nénit, és minden nap sangriát iszunk :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Letörlök egy könnycseppet a szeme sarkából és a világba vetett bizalmam visszatér. Browser Totals Mozilla/Gecko Core 1580 48.01% MSIE Core 1579 47.98% Opera 88 2.67% Other Browsers 33 1.00% Netscape 11 0.33%

7000 WATT

Elkezdtük a nagy bevásárlást Tamással a nagy úthoz. Az első szerzemény egy jó kis gázégő, hogyha valahol beszakadnánk egy befagyott tóba, akkor rá tudjunk ülni és nem meghalni. (Persze a hegyen úgyis meleg lesz, de akkor is, ha a világot kell szétégetni, akkor teljesen jó lesz). Bebiztosítottuk magunkat eső ellen is, lett a hátizsákokra esőkabát (így biztosan nem fog esni). Szívem vágya is teljesült, egy citromsárga teknőcös kendő képében (utolsó darab). Végre nem fog a szemembe folyni az izzadtság (legalábbis az első fél órában, míg a kendő teljesen át nem ázik). Az utolsó fogás mára két darab literes fémbögre. Desszertnek vettünk még két térképet. Sajnos rendes turistatérképet nem tudtunk venni, mert egy darab került annyiba, mint a két térkép és legalább 10 féle kellett volna, a boltba meg 3 fajta volt csak. (Talán nem tévedtek a többiek amikor 40 % nőnek saccoltak ;)