Azért miközben az élet további dolgaim gondolkodtam, megint közelebb kerültem önmagam megértéséhez. Rájöttem például, hogy az evésnek komoly következményei vannak. Jóllakottság, wcpapír iránti vágy, fogkefeamortizáció, déli alvás. Az egyetemen eddig eltöltött nagyjából 6 év alatt nem nagyon kellett nagy, komoly döntéseket hozni. Utoljára talán a 6 évvel ezelőtti jelentkezéskor kellett komolyan fontolóra venni olyan lehetőségeket, amelyek az egész későbbi életem meghatározzák. Azóta a dolgok nagyjából haladnak a maguk útján, egyszer-egyszer kell eldönteni, hogy ágyat vegyek vagy processzot, de ezek eldöntése inkább csak olyan áldöntés, nem lesz olyan nagy súlya 5 év múlva, mint annak, amikor eldöntöttem, hogy nem Debrecenbe megyek, hanem ide Pestre. Ez is okozhatta azt, hogy most nem sok kedvem van az életnek nevezett kulimázhoz, szépen haladok az előre eldöntött pályán, igaz le vagyok maradva az időhöz képest, de a következő 2 évben nagyjából lehet tudni, hogy oda fogok járni, ahova ed...