Tegnap is, ma is dolgoztam. Holnap nem fogok :). Meg kell még fogalmaznom egy angol ajánlólevelet, ami nem lesz egyszerű, magyarul sem írtam még ilyet sosem... Hétfőn lesz az angilai meló állásinterjúja. Kaptam is egy hogyan tegyünk nagyon jó benyomást állásinterjún és milyen kérdéseket várhatunk docot a közvetítő cégtől. Alaposan össze kell majd szedni magam, mert már most elegem van a szemkontaktus fontos meg milyen kérdésre mit kellene válaszolni dolgokból. Nem nekem való ez az állásinterjúzás, alaposan ki fogok tőle készülni, megint legalább egy hétig fogom szidni a céget, hogy milyen kellemes kérdéseket tettek fel. Mind1, megpróbálom leendő főnökként kezelni a fickót és nem idegeskedni azon, hogy most sikerül vagy nem. Egyenlőre van munkám, lassan rendesen fognak fizetni is talán, hétfőn írunk egy tesztet és onnantól már saját felhasználónk is lesz a gépekre. Talán :)
Egyébként találtam egy új nagyipalacsintázóját a Vörösmarty tértől nem messze a legutolsó esti körbekörbe mászkálás után, tegnap pedig sikerült vissza is találni, előtte jó alaposan megázni. Eggyel csökkentettem azért az itthon lévő amúgy is szűkös esernyőkészletet a kisföldalatti segítségével. Egyszerűen otthagytam egy ülésen. Nem túl kreatív módszer, mert például nekifutásból feldobhattam volna tetejére is vagy a szerelvény és a vezető és némi kötél segítségével is az örök esőmezőkre küldhettem volna. Nekem ennyi is elég volt tegnap a boldogsághoz, meg persze az is, hogy a nadrágom térdig át volt ázva. Persze azért a sós rakott palacsinta az esernyős akciónál többet dobott a nap hangulatán.
Ma sikerült bejutni a Cég szervertermébe, sok olyan munkatársam van, aki egy fázissal hamarabb került oda, mint én és még nem volt, úgyhogy ez nagy megtisztetetés volt a számomra ;).
A fúróhegyes borítéknyitogatás közben rájöttem. Még mindig Junior vagyok az OTPnél. Valamikor tavaly decemberben felhívtak, hogy már vén vagyok és azonnal vigyek iskolalátogatásit vagy nem leszek többet junior. Akkor mondtam, hogy jó viszek, azóta persze elfelejtettem, de nem zargatnak. Talán legközelebb 3 év múlva, amikor már az iskolalátogatási sem ment meg juniortalanítástól. Akkor majd elmagyarázom a néninek, hogy igazából úgy döntöttem 23 évesen nem öregszem tovább, úgyhogy hagyjanak békén.
Egyébként találtam egy új nagyipalacsintázóját a Vörösmarty tértől nem messze a legutolsó esti körbekörbe mászkálás után, tegnap pedig sikerült vissza is találni, előtte jó alaposan megázni. Eggyel csökkentettem azért az itthon lévő amúgy is szűkös esernyőkészletet a kisföldalatti segítségével. Egyszerűen otthagytam egy ülésen. Nem túl kreatív módszer, mert például nekifutásból feldobhattam volna tetejére is vagy a szerelvény és a vezető és némi kötél segítségével is az örök esőmezőkre küldhettem volna. Nekem ennyi is elég volt tegnap a boldogsághoz, meg persze az is, hogy a nadrágom térdig át volt ázva. Persze azért a sós rakott palacsinta az esernyős akciónál többet dobott a nap hangulatán.
Ma sikerült bejutni a Cég szervertermébe, sok olyan munkatársam van, aki egy fázissal hamarabb került oda, mint én és még nem volt, úgyhogy ez nagy megtisztetetés volt a számomra ;).
A fúróhegyes borítéknyitogatás közben rájöttem. Még mindig Junior vagyok az OTPnél. Valamikor tavaly decemberben felhívtak, hogy már vén vagyok és azonnal vigyek iskolalátogatásit vagy nem leszek többet junior. Akkor mondtam, hogy jó viszek, azóta persze elfelejtettem, de nem zargatnak. Talán legközelebb 3 év múlva, amikor már az iskolalátogatási sem ment meg juniortalanítástól. Akkor majd elmagyarázom a néninek, hogy igazából úgy döntöttem 23 évesen nem öregszem tovább, úgyhogy hagyjanak békén.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése