Ugrás a fő tartalomra

kolibuli

Egész egyszerűen szánalmas, ami a kollégiumban megy. A kollégium irányító testülete elvileg a Kollégiumi Bizottság lenne, akit minden évben megválasztanak rendes urnás szavazással, ami akkor érvényes, ha a kollégisták több, mint fele részt vesz rajta. Mivel az a választás ami most volt nem lett eredményes, ezért alakult egy Operatív Bizottság, aki, hogy a következő választásra elég ember menjen el, minden kollégiumi rendezvényt leállítatott és ami a legszánalmasabb, hogy kikapcsolták a tévét is, nem jön semmi a falból. Szerintem az egész tisztelt KB-nak és OB-nak mélyen magába kellene szállnia és elgondolkodni azon, hogy nem feltétlenül az emberek hibásak, amiért eredménytelen a választás. Egyébként is, az egész banda legkiemelkedőbb tulajdonsága a szarrágás. Olyan kérdésben is képesek pár órát elvitatkozni, hogy kék vagy zöld budipapír legyen a koliban. Ilyenkor nagyon örülök annak, hogy már nem lakom a koliban.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...