estefelé sikerült elmenni egy jó kis zöld vs atomszakma kerekasztal beszélgetésre. Szerencsére a zöldek között ott volt Ámon Ada, aki az Energia Klub bárkije. A nő egészen egyszerűen egy paraszt. Amikor éppen az ő kérdésére válaszolt a vele szemben ülő vitapartner, egyrészt nem nézett rá, másrészt a mellette ülő népszabis újságíróval beszélgetett, harmadrészt olyan stílusban ivott, mintha kávéházban lenne egyedül egy asztalnál. emellett az is igen tanulságos volt, hogy az újságíró megmondta, hogy nem kell érteni ahhoz, amiről éppen ír és ez az egész atomhulladék elhelyezés egy hitvita. az volt a szomorú, hogy az zöld oldal részéről az egész vita során nem hangzott el egyetlen tényekkel alátámasztott vagy szakmai érv, ehelyett mindenféle képeket mutogattak halott befőttesüvegben úszkáló embriókról és folyamatosan az emberek érzelmeire próbáltak hatni. Nem tudom megérteni, hogy egy felnőtt ember miért tekinti az egész atomenergia kérdést hitkérdésnek, miért nem képes meghallgatni a másik ember véleményét és anélkül, hogy bármit is értene a témához, miért ír újságcikket róla. Kedves Ada önre pedig ráférne legalább, hogy egy utánaolvasson a dolgoknak és akkor talán lesz valami fogalma arról, ami ellen kézzel lábbal tiltakozik. Meg annak is itt lenne az ideje, hogy értelmes érvekkel próbáljon hatni az emberekre, ne pedig hangulatkeltéssel.
Továbbra is az a véleményem, hogy ezzel a hozzáállással a Greenpeace elmehet a francba, ott kezdődik ez értelmes tiltakozás, hogy tudom, pontosan mi ellen tiltakozom és esetleg egy picit még értek is a témához. Egy kis hangulatkeltés azért a végére. Az szakmai oldal egyik képviselője Aszódi Attila volt, aki a BME Nukleáris Technika Intézet igazgatója. Felmerül a kérdés, vajon vállalt volna úgy gyereket, hogy nem bízik meg 100 %-osan abban, hogy a Paksi Atomerőmű biztonságos és a jövőben sem lesznek vele olyan problémák, amik a gyerekét veszélyeztetnék.
Vajon az emberek kinek hisznek ? Egy olyan embernek, aki ezt tanulta az egyetemen, gyakorlatilag ez az élete, ezzel foglalkozott az előző 20 évben és azon dolgozik, hogy jobb legyen az egész rendszer vagy egy olyan embernek, aki puszta kedvtelésből egy civil szervezet tagja és három mondat után látszik rajta, hogy fog lövése sincs a témához és talán annyit tud, hogy háromféle radioaktív sugárzás van, de ennél többet nem, viszont gyönyörű képei vannak mindenféle rendellenességekkel született csecsemőkről és halott embriókról üvegben.
Továbbra is az a véleményem, hogy ezzel a hozzáállással a Greenpeace elmehet a francba, ott kezdődik ez értelmes tiltakozás, hogy tudom, pontosan mi ellen tiltakozom és esetleg egy picit még értek is a témához. Egy kis hangulatkeltés azért a végére. Az szakmai oldal egyik képviselője Aszódi Attila volt, aki a BME Nukleáris Technika Intézet igazgatója. Felmerül a kérdés, vajon vállalt volna úgy gyereket, hogy nem bízik meg 100 %-osan abban, hogy a Paksi Atomerőmű biztonságos és a jövőben sem lesznek vele olyan problémák, amik a gyerekét veszélyeztetnék.
Vajon az emberek kinek hisznek ? Egy olyan embernek, aki ezt tanulta az egyetemen, gyakorlatilag ez az élete, ezzel foglalkozott az előző 20 évben és azon dolgozik, hogy jobb legyen az egész rendszer vagy egy olyan embernek, aki puszta kedvtelésből egy civil szervezet tagja és három mondat után látszik rajta, hogy fog lövése sincs a témához és talán annyit tud, hogy háromféle radioaktív sugárzás van, de ennél többet nem, viszont gyönyörű képei vannak mindenféle rendellenességekkel született csecsemőkről és halott embriókról üvegben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése