Ugrás a fő tartalomra
Azért miközben az élet további dolgaim gondolkodtam, megint közelebb kerültem önmagam megértéséhez. Rájöttem például, hogy az evésnek komoly következményei vannak. Jóllakottság, wcpapír iránti vágy, fogkefeamortizáció, déli alvás.

Az egyetemen eddig eltöltött nagyjából 6 év alatt nem nagyon kellett nagy, komoly döntéseket hozni. Utoljára talán a 6 évvel ezelőtti jelentkezéskor kellett komolyan fontolóra venni olyan lehetőségeket, amelyek az egész későbbi életem meghatározzák. Azóta a dolgok nagyjából haladnak a maguk útján, egyszer-egyszer kell eldönteni, hogy ágyat vegyek vagy processzot, de ezek eldöntése inkább csak olyan áldöntés, nem lesz olyan nagy súlya 5 év múlva, mint annak, amikor eldöntöttem, hogy nem Debrecenbe megyek, hanem ide Pestre. Ez is okozhatta azt, hogy most nem sok kedvem van az életnek nevezett kulimázhoz, szépen haladok az előre eldöntött pályán, igaz le vagyok maradva az időhöz képest, de a következő 2 évben nagyjából lehet tudni, hogy oda fogok járni, ahova eddig, nagyjából olyat fogok tanulni, mint eddig. Aztán jön végre a felszállópálya vége, arra repülök amerre csak akarok. Például elmehetek utcaserpőnek is. Megfelelően kvalifikált munkaerő leszek és nagy lesz bennem a csapatszellem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...