Ugrás a fő tartalomra
A mai este tökéletes péntek este. Egy nagy adag gyorséttermi szar, két doboz, sör, egy darab Goodbye Lenin.

Mindig is "kiegyensúlyozott és vidám" voltam. Valamikor felhúztam a falat. Az emberek ellen. Valószínűleg az apámnál kezdődött. Eddig egy embernek nyíltam meg, ő cserben hagyott. Egyetlen másik ember látott át a falon és látta meg, ki is vagyok. Undorító dolog és szégyenletes, a saját anyámmal sem vagyok olyan viszonyban, hogy átlásson ezen falon. Olyanban sem, hogy tudja, hogy van fal. Ahogy most kinéz, senkit nem fogok átengedni soha. Az ajtóm azért fontos, hogy zárjam. Lesznek pillanatok, amikor nyitom, de akkor mindig vigyázok, hogy ne legyen előtte senki. Semmi baj, holnapra úgyis kialszom, és kiegyensúlyozott és vidám leszek megint. Elfelejtem, hogy van fal. Majd ha valaki túl közel jön, újra eszembejut.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...