agylélek

Ezen téren meg érdekes a helyzet. Eddig amikor bármilyen lánynak búcsút intettem, mindig elfogott a a szabadság érzése, élveztem, hogy egyedül vagyok meg ilyenek. Most semmi ilyesmi nem történt, egy picivel sem érzem magam jobban. Persze megint tettem egy viszonylag tarthatatlan igéretet, meg amikor nemtudomhanyadjára újrakezdtük, megbeszéltük, hogy ez lesz az utolsó. Nem tudom még most, hogy valaha ki fog-e kerülni ez a post a blogba. Nem akarom tovább azt csinálni Ágival, amit eddig... Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy mit is akarok tőle és azzal, hogy ezt elolvassa, megint lenne neki reménysugár. Nem tudom eldönteni, hogy tényleg megnyugodtam és képes vagyok megmaradni egyetlen lány mellett vagy csak azt gondolom, hogy igen és közben nem. Nem akarok neki több csalódást okozni, úgyhogy kénytelen leszek tartani magam az ígérethez, ha esetleg még valaha akarnék tőle valamit, akkor azt vegye nyugodtan lánykérésnek. Ez meg marad draft.