Ugrás a fő tartalomra

finomkodás

Akinek nem inge ne vegye magára, mostmár jobb ha sörök után írom ide a betűket egyszerre csak. Eléggé elszomorító, hogy már csak így mennek ezek a dolgok, de ha ez van hát akkor legyen ez. Mindenki dugja el a comment megjegyzéseket, mert teljesen elment az eszem és teljesen odaírok mindent ami oda jár, sőt kifejezetten bunkó dolog odaírni.

Egyébként meg az összes freeblogos lúzer bekaphassa főleg az olyanok, akiknek a nagycsoda blogjuk saját templétje olyan csodás lila alapon fekete betűkből van és nem voltak képesek egy kommentelőt belerakni csak lilaháttért.

a hasadt agyú szerk megjegyzése: Hát a tiedet sem használja senki........ csináljáá te is lilát mert az kutyatrendi

Megjegyzések

  1. a kutyaütő hasadt tudatot megbüntettem: továbbhasítottam, most már tudja hol a helye

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...