Ugrás a fő tartalomra

A zsìrgömböc jo hulye szo.

Megjegyzések

  1. Névtelen15:42

    Szia Lóri!

    A zsírgömböc tényleg egy hülye szó!
    Na de nem is ezért írok, hanem mert mostanában a sok átgondolni való dolog miatt nem sok mindenre volt energiám, sajnos még arra sem, hogy írjak neked, pedig szerettem volna. Történt egy fontos változás is, otthagytam a munkahelyem és visszamentem a régi munkahelyemre. Gyors döntés volt de megérte. Most unalmas perceimben elkezdtem olvasni a blogodat és mondhatom teljesen naprakész lettem az életedből :)))

    Ha nem baj, akkor mostantól néha írok neked pár sort, persze csak ha érdekel,hogy mi van velem. Mert engem érdekel, hogy hogy vagy és mi történik veled a nagyvilágban.

    Az a jó, hogy a munkahelyemen van internet, mikor elmentem akkor lett az én gépemen is, de mivel visszajöttem, már ki is tudom használni. Így legalább napközben, amikor éppen nincs sok munkám tudok egy kicsit mással is foglalkozni.

    Majd megírom, hogy mi minden történt velem amióta nem találkoztunk.

    Szia!!!
    Bluecat

    VálaszTörlés
  2. Örülök hogy hallottam rólad ;)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...