I'm probably overthinking this

Azéé ilyen a kép, mert kikapcsolták a koliban a gépemet, mert nem fizettem eleget (sőt semmit). Ma írtam egy szívhez könyörgő levelet, remélem meg fogja hatni az arra érdemes személyt, ha meg nem, akkor majd megyek az aluljáróba és eladom a lelkem olcsón az első rosszarcú embernek akivel találkozom. A német lakótársam azt szerette volna, hogyha verset fordítok neki magyarról bármilyen nyelvre, amit megért. (németangolfrancia) Egyenlőre nem próbálkoztam vele, de ha valakiben épp tegnap vagy tegnapelőtt veszett el egy költő és érez irátam némi szánalmat, nem utasítom vissza a segítségét, sőt jótetthelyébejótvárj alapon a túlvilágon megemlékezem róla. Persze Judith egy 21 éves csinos fiatal lány, úgyhogy leszbikusok és srácok előnyben. (Ráadásul most meg van róla győződve, hogy csak akkor tud rendesen megtanulni magyarul, ha lesz egy magyar barátja).

Egy tegnapi rövid beszélgetésnek ma lett meg az eredménye. Jelenleg sokkal összeszedettebb vagyok, mint tegnap és végre azt is tudom, mitől estem széjjel. Ráadásul bizonyos koncepció alapján némi anyagi befektetéssel egyszerre fogom törleszteni az adóságom és teszek szert egy iPodra. Másik lehetőségként a jelenlegi gépem lehetne bővíteni, de ennek nem látom sok értelmét. Amire most használom, arra tökéletesen megfelel és a közeljövőben sem lesz szükségem több memóriára vagy számítási kapacitásra (ha meg igen, akkor bemegyek a tanszéki laborba). Az időjárásról inkább nem mondanék semmit... Előnye is volt azért, egy igazi olasz étteremben vacsoráztunk, a hosszú beszélgetés után egy hasonlóan hosszú séta következett itt-ott megállva. Aztán újra a már megszokott metrózás, gyaloggalopp a kapuig és megint nem történt semmi más. Talán majd legközelebb. Már csak azért is, mert bennem már megmozdult valami. Legközelebb lehet, hogy nagy meglepetésben lesz részünk.

Végigolvasva a két évvel ezelőtti élménybeszámolóm, elég elkeserítő. Szerencsére azóta (valószínűleg hátrányomra) változott a stílusom.

A világ nagy szerencsétlenségére úgy tűnik, hogy tudatom immár szabadon szárnyal szellem mezein (free your mind neo) és nem szorulok rá többet a mindenféle zuhanyzókban és kádakban átélhető nedves élményre, hogy az agyam eldugott zugaiból mindenféle torz, soklábú és csápos lényeket is megszégyenítő elméletek bukkanjanak elő. Nem kell sok idő ahhoz, hogy szabályozni is tudjam ezeknek az eldugott részeknek a működését. Akkor majd minden ilyen pici eldugott rész a nagy egész részévé válik és együtt dolgoznak AZ ELMÉLETEN . Kezdhetitek keresgélni a deszkákat és a szögeket, mert amit előbukkan AZ ELMÉLET az agyamból leírhatatlan dolgok fognak történni. Az ilyeneket pedig tanácsosabb bedeszkázott ajtók és ablakok mögött átélni. Bár egyesek azt állítják, hogy a leírhatlan dolgok megváltoztatták az életüket, az őrületet azért a legtöbben nem a boldogság forrásaként írják le. Akik belehaltak sajnos nem tudnak a témában nyilatkozni.

Hiánypótló szóra van szükség. Nincs ugyanis értelmes szó, ami például ma velem is megtörtént. Egyszerűen látsz, hallasz vagy egyéb módon érzékeled, hogy egy ismerősöd nagyjából egy légtérben tartózkodik veled, de különböző okok miatt (ő nem vesz észre, nincs pofád odamenni hozzád, mert már egy éve nálad van kedvenc könyve, amit elhagytál, éppen a másik barátnőddel vagy) nem lehet azt mondani, hogy találkoztok. Azt kellene mondani, hogy te találkoztál vele, viszont ő nem találkozott veled, de ez egyrészt hosszú, másrészt hülyén hangzik. ( a láttam nem mindig jó, mert néha az is elég, hogy menekülj az illető elől, ha meghallod a hangját) Az ötleteket várom, természetesen magyarázattal alátámasztva.

A mai reggel egészen olyan volt, mint a többi. Attól eltekintve persze, hogy Eszter felszállt a villamosra és a gyomron ennek hatására úgy gondolta, hogy ideje lenne egészen kicsire zsugodoni, azonnal. Fogalmam sincs, miért vált ki belőlem még mindig bármilyen hatást a felbukkanása. Egyszer majd kitesztelem, hogy mennyi idő kell a gyomorgörcsös tünetegyüttes megszünéséhez. Egészen fejlődőképes vagyok, mert most fürdőkád nélkül is sikerült elméletet felállítani. Persze a reggeli utazás hasonló mértékben veszi igénybe az ember agyát, mint a zuhanyzás, ezért talán nem csoda, hogy mindenféle dolgok bukkantak elő megint a tudatalattimból. Valamiféle sávszűrő létezik valahol a tudatos szint alatt, ami egyértelmű választ ad egy nőre pillantva, arra a kérdésre, hogy akarok-e tőle valamit. Egyenlőre semmilyen összefüggést nem fedeztem fel, sem a testi adottságok, sem a ruházat, sem a viselkedés terén. Bár az biztos, hogy a magassarkú csizmát viselő, agyonfestett szoláriumszökevényeknél "N...

Valaki elmagyarázhatná, hogy mi a francért Batman: Kezdődik!-nek fordították le a címet. Ideje lenne már kidobni az összes filmcím fordítót és felvenni valakit, aki tud is angolul... A film egyébként nem rossz, a történet túl elnagyolt, Katie Holmes kisasszony szerintem nem illik bele a filmbe, a többi színész viszont tökéletesen a helyén van.

Attól, hogy ma nem kell sehová menni, még nem kéne végigfosnom a napot.

Én már tudom. Azért mérgelődtek annyit az autósok a CM-on annyit, mert nagyon hozzászoktak, hogy minden nap ők okoztak dugót és aznap ezt a biciklisek tették. Valóban rossz érzés lehet, hogy még ezt a kis örömöt is elvették tőlük. Valahol olvastam, hogy a CM összeomlasszotta a tömegközlekedést is. Saját tapasztalataim szerint a 4-6 villamos hajlamos minden hétköznapnap 18:30-19:30 között magától is összeomlani, amikor a villamosok a blahánál éppen kocsiszínbe vándorolnak. Ilyenkor általában 2 megálló távon simán nyerek gyalog a villamossal szemben.

A zIndexnek biztosan kezd rosszul menni, mert megint valami idióta reklámmal kezdődik az oldal. Persze, ha http://index.hu/index.html -t mondasz a böngészőnek, akkor egészen könnyen megfoszthatod őket a reklámbevételtől.

Amennyiben tutira akarsz menni, akkor miután megetted az allergiagyógyszered, ittál egy nagy adag nyugtató hatású afrikai teát, lemész az éjjel-nappaliba, veszel egy üveg erős barna sört és azt is megiszod. Így az éjszakád nyugodt lesz és pihentető.

És apró hólyagok képében újra kijött az elmaradhatatlan ételallergiám. Természetesen megkaptam a szokásos kómagyógyszert. Ha esetleg nem veszlek észre, elnézést. (Persze azért ennyi haszna volt a dolognak, hogy motorral vittek be a vonathoz és a kilométeróra mutatója felülről simogatta a 190-et)

El is felejtettem, ma új helyen ebédeltem. A Jászai Mari tértől van vissza 1 utcával. Igencsak pici helyt volt, de nagyon finom volt a kijevi pulyka, csak egy picit keveseltem az olajat a belsejében. Tamás szerint nagy adagot adnak, de mivel akkor már reggel hat óra nem ettem, így nem volt 100 %-ig elég. Enni meg azért nem ettem, mert ma volt az első igazi szakirányos mérésem, valami transzporthálózatok tervezése és analízise címmel. Közben persze kilógtam önlab megbeszélésre egy órára, a mérőtársam szintén és így is mi lettünk kész leghamarabb.

6:49 percet villog az óra. Ennyi idő telt el, mióta visszajött az áram. Amíg nem volt áram, rendkívül hasznosan töltöttem az időt, aludtam. Ébredés után hideg volt. Abszinttal megbeszéltük az élet nagy dolgait, amiről ő még bejegyzést is írt, én inkább egy kicsit pofoztam a léjóúton. Aztán csendesen végignéztem, ahogy a nap lemegy és még hidegebb lesz. Most teljesen egyedül ülök itthon, tegnap egész este erre vágytam. Jelenleg nincs semmilyen kész kajám és nem sok kedvem van csinálni.

Shadows of the past

"Ask yourself why is your door important, to open ? or to close ?"

On great ancestor's path

"Az átváltozás utáni képen jól látható, hogy Szilvi ezentúl könnyen megállná helyét bármely talk-show háziasszonyaként." Új Mónika a láthatáron.

Hát egyenlőre fogalmam sincs attól, hogy mi lesz a következő lépés, abban sem vagyok biztos, hogy lesz valami, abban viszont igen, hogy nem megyek Massra, mert egyetemen kell lennem, amikor kezdődik. Ez igen sajnálatos esemény. A következő dolog, ami elég elszomorító, hogy az agyam jelenleg sokkal gyorsabban jár, mint a kezem.

Lakótársat keresünk 2: Nagyon tetszett. Sajnos kicsit magamra ismertem a srácban (főleg a dilemmájában és egyenlőre nem tudom magamba bemesélni, hogy nem hercegnőre van szükségem).

"A 99 centes áron kínált dalokból nevetségesen alacsony részesedést kap az értékesítést ténylegesen végző Apple, mindössze 4 centtel, körülbelül 4 százalékkal kell beérnie. A befizetett díjak oroszlánrésze a kiadókhoz és a jogdíjak tulajdonosaihoz kerül." Ezek után el lehet képzelni, hogy magunk a zenészek mennyi pénzt látnak belőle. Nem fogok zenét venni, inkább letöltöm és átutalom a CD árát az adott zenekarnak vagy zenésznek...

Nyugalom. Minden a legnagyobb rendben csúszik ki a kezeim közül.

A mai napon több rendkívül izgalmas dolog is történt. Először is, elkezdtem vedleni reggel. A kezem kezdődött a dolog és egyenlőre nem terjedt tovább, de lehet, hogy holnap reggelre új bőröm lesz, a régi pedig a sarokban hever majd, mint egy rendes kígyónak. A koliban a liftben elsősnek néztek és meg volt arról is győződve a srác, hogy voltam ma számításelmélet előadáson. Felvilágosítottam, hogy 7. (heted) éves vagyok és magamban levontam a következtetést, hogy mégsem kellett volna megborotválkozni. A francia megint kritikán aluli volt, de legalább már van könyvem. Egyébként egész órán sikerült 2 darab mondatot lefordítani... Egyre inkább kételkedem abban, hogy az egyetemen fogok megtanulni rendesen franciául.

Amikor éjjel egykor eszedbe jut, hogy holnap neked reggel nyolctól előadásod van és legalább 1 órába kerül beérni az egyetemre, az annyira nem vicces. Ellenben kora reggeli felindulásomban megszabadultam a szakállamtól, ma lesz franciakönyvem és amúgy is esni fog az eső.

Aztán jön a Szomszédok Retróóóóóóóóóó!!!!!!

Ahogy ment, egyszer csak ott volt előtte egy gyönyörű nő. Hosszú, barna, göndör haja volt, zöld szemei szinte izzottak szája szegletében mosoly bújkált. - Nem hiszek benned - mondta. A lány egy füstpamacs kíséretében eltűnt. A pamacs egy ideig még ott lebegett mögötte, ahogy fütyörészve továbbindult, végül a szél megelégelte a céltalan lebegést és szétfújta, mintha sosem lett volna ott semmi.

Biztos volt már olyan élményed neked is, amikor a gondolataidba merülve ültél előadáson és azt vetted észre, hogy mindenki rádmered. Pár pillanat alatt rájöttél, hogy a világ elpusztítására szőtt terveid egy része átszivárgott védővonalon, ami az agyad és a szád között található és pont azt hivatott meggátolni, a világ elpusztítására szőtt terveid ne kerüljenek idő előtt nyilvánosságra, csak azután döbbenjen rá az emberiség a terv mélyén rejlő agyafúrt csavarra, hogy az már kicsavarhatatlanul be van hajtva a jövő fájának törzsébe. Magyarul: hangosan gondolkodtál és még hülyeséget is. Olyan viszont biztosan nem volt, amikor az ajtóban csendesen búcsút vettél az eszedtől, aki úgy gondolta itt az ideje melegebb éghajlatra húzódni a tél elől. Miután lábnyomát is elvitte a szél, becsaptad az ajtót, az meg kiszakadt keretestől. Hiába, ész nélkül már az ajtó sem a régi.

A kísértésnek már sikerült ellenállni, igaz csak egyszer, talán ez volt az első lépés a megfelelő úton. Esetleg ez volt az első lépés hátra, az első hely, ahol eltévedtem. Vagy az utolsó lépés a gödör szélén, a középső lépés a gödör alján vagy tetején. Mindenesetre biztos, hogy kis lépés volt ez nekem, az emberiség meg körülbelül annyit vett észre az egészből, mint a halott ember abból, hogy répával dobálják. Tekintsünk most el attól a lehetőségtől, hogy van lelkünk és halálunk után ott lebeg a hullánk felett, amíg újjá nem születik plankton képében. Én például nagyon rossz néven venném, ha répával dobálnának és biztosan visszajárnék kísérteni óriás vérrépa képében azt az embert, aki ilyesmire vetemedik.

Tegnap legalább 5 másodpercig hittem, hogy van esélyem, aztán elvittem az egészet a cica. Errefel egy fél doboz jégkrémnek hágtam a nyakára (viszkis volt, alkohol nélkül, sajnos).

Jazzoltunk ma este. Délután megkerestem az Ipon nevű csodaboltot, elmentem a franciakönyvért ami még mindig nem jött meg és kiderült, hogy nagyjából 8000(!) forint. (tudom, kussoljak amíg ingyen tanulok nyelvet) A koncert elég jó volt, fogalmam sincs kik léptek fel, de az első adagban volt egy magyar fickó, aki 30 éve nem játszott itthon meg két néger, akik állati jól játszottak. A második eresztés inkább az elektronikus jazz irányába ment el, majdnem el is aludtam rajtuk. A dobos állítólag nagyon jó volt, viszont kissé túl hangosak voltak. A harmadik formáció loopolható zenét játszott egy eléggé érdekesen mozgó gitárossal. Ezen nem aludtam, az második számuk elég jó volt, a többi felejthető, a jazznak az az ága, amiért nem rajongok annyira.

Leginkább fogalmam sincs arról, mit tegyek. Azt tudom mit nem. Azt is tudom, miket kell megtennem. Folyamatosan olyan érzésem van, mintha lemaradnék valamiről. Missy Eliottot fogok letölteni a lakótársamnak. Reggel szokás szerint egyedül ébredek majd, kimegyek csinálok magamnak Earl Greyt tejszínnel. A hűtőben 2-3 percig kutakodva megint a pirítós mellett döntök. Az elsőt megsütöm és a második elkészülte előtt felfalom. Mire a másodikat is eltüntettem, a tea ihatóvá hül. Bejövök, lehuppanok a székemre és sűrű kéjes nyögések közepette megiszom. Kicsit később folytatom az élménybeszámolót Spanyolországról, elugrom a könyvtárba, franciát tanulok, ebédelek. A délutánt ellopatom valakivel. Este elmegyünk jazzt hallgatni sátorba. Késő este hazaérek, újra hatalmába kerít a magányosság érzése. Nagyon fura érezni azt, amikor nincs rád szükség, egyszerűen csak azért létezel, mert éppen nem vagy halott. A busz alsó lépcsőjén állva hátulról átkarol és megpuszil.

Valami belül nem tökéletes. Szerintem már megint nő bennem az Alien és ha kifejlődik akkor kitör.

Végre valóban elkezdődött a félévem. Két önlab megbeszélés, két előadás, az egyik érdekes, élvezhető, izgalmas. A legmókásabb önlab téma címe: Fülalapú személyazonosítás . Sikerült összerendezni a laborokat ütközésmentesre. Ettől a félévtől megint agyszobrászat lesz, biztonságtechnikus agyat fognak csiszolni nekem. Ez valószínűleg jólfejlett paranoiát jelent, némi rendszerszemlélettel megfejelve. A tegnap esti gombóc meglepően jól sikerült, háromra sikerült utána hazakeveredni. Megint lesz barlangtúra, megint Pálvölgyi barlang.

Ebéd Edittel finom volt. Előadás egyetemen, lassú altató volt. Unatkozás Gittegyletben, elég rossz volt. Aztán leflexelték az ajtókeretet és lefért a rackszekrény a szerverterembe, úgyhogy levittük és csináltunk is szép fényképeket róla. A francia viszont elég katasztrófális volt. Öt év alatt csináltak az agyamból mérnökszerű agyat ez egy kicsit zavaró volt. Megtanultunk néhány számot, teljesen összevissza sorrendben, például a hetet nem, de az ötvenet meg igen. Megtanultuk a személyes névmás E/3 hímnemű, nőnemű alakját. Lehet, hogy én vagyok a hülye, de én úgy csináltam volna, hogy a számokat leírom sorban mondjuk 100-ig, a személyes névmásokat szintén. A könyvet is tegnapra rendelték a könyvesboltban, talán holnap lehet venni... Remélem a tendencia javuló lesz és ennél csak jobb óráim lesznek. Most pedig vár néhány csodálatos túrógombóc.

Tegnap.. Este Gittegylet gyűlés, utána séta a Duna parton egy adag kicsi@világos teát lötyögtetve a hasunkban.

Az előbb felhívott Gyurcsánypapa, igaz, hogy felvételről.

Megesett velem az első ilyen is. A terem megtalálása kisebb akadályba ütközött, elrontottam az épületet, aztán ahhoz a tanárhoz kerültem, akitől óvva intettek. Talán van alapja. A mai ebéd könnyed volt, jó társaságban, a mai este hangulata megint gyilkoljuk le magunkat, bár most könnyen és gyorsan is elég lenne. Azt gondoltam, hogy a dolgokat könnyű megoldani és csak a szex hiányzik, de kiderült, hogy nem. Francián arról volt beszéd, hogy a francia szép nyelv-e. Én egyrészt utálom hallgatni, másrészt minden nyelv egyszerűen csak egy eszköz, amivel kapcsolatot tudok teremteni a többi emberrel és valamennyire le tudom írni a fejemben uralkodó állapotokat (főleg amikor akarom is). Valaki pedig legyen kedves találja fel azt az eszközt, amivel pontosan lehet közvetíteni ezeket az érzéseket. Holnapra kitalálom, hogy vajon a másik ember érzésitől meghalnánk-e vagy nem, addig aludjanak a feltalálók is, nem szeretném, ha egy meggondolatlan mondatom kiírtani a "civilizált" egymásra mol...

Ma megvolt minden ami kell, a szokásos őszi észelmenés, a szükséges napi testmozgás, délutáni mászkálókör, a szükséges napi segítség. Igazából ennyire még sosem tartózkodott házon kívűl a sütnivalóm, de majd kiderül mi lesz a vége.

A turrón ízű flán csodás dolog. Befértem franciára, úgyhogy "buzinyelvet" fogok tanulni ősztől. Heti egy spanyolra is fogok időt szakítani, a kézzellábbal spanyol mellé nem fog ártani egy kis orális támogatás. Ma egész nap hülyeséget csináltam, a siemens nem képes értelmes szoftvert mellékelni a telefon mellé, úgyhogy nem tudom a telefonkönyvem átrakni az újra a régiről, csak infrán. Ezt már egyszer megcsináltam, de afelett érzett örömömben, hogy lementeni sikerült le is töröltem mindent az új telóból, mielőtt kipróbáltam volna, hogy megy-e a másolás. Úgyhogy most megint teljesen üres a telefonkönyv. A mai másik program egy windows beállítása msnen keresztüli beállítása volt, hogy rajta keresztül egy másik tudjon netezni. (igen tudom, hogy ez pofonegyszerű, főleg akkor ha úgy dönt az a kaka, hogy hajlandó működni. 8 órán keresztül nem volt hajlandó) Egyébként meg nosztalgiázás folyt estefelé aminek lesz még folytatása.

Add tovább - page 23 játék 1. Ragadd meg a hozzád eső legközelebbi könyvet 2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon 3. Keresd ki az ötödik mondatot 4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt. "Oui, j'aime le chocolat." (Dr. Pataki Pál: Francia nyelvkönyv I.) Barbinál láttam ilyent.

Mostmán nagyon rájöttem arra, hogy mire jó a kis zászlócska felül a bloggeren. Lehet, hogy nem kellene többet nyomkodni a saját blogomon.

Általában reggelre helyreáll az agyamban a kémiai egyensúly, elmosódva emlékszem csak az előző nap elkövetett ballépésekre, a őrület ködje visszahúzódik. Ma reggel nem így történt. Még mindig nem tudom mi tart attól vissza, hogy elkezdjem ököllel püfölni a pofám egészen addig míg bármilyen apró részletből felismerhető, hogy én vagyok az. Egészen addig, amíg az élet utolsó szikrája ki nem alszik a szememben. Az új lakótárs nagyon rendes, kedves, aranyos, viszont sosem alszom vele majd egy ágyban. Újjáéledt egy olyan blog, amely tulajdonosa az utóbbi időben nem írt semmit. Jó látni, hogy az életszekere beleugrott a rendes kerékvágásba, fura látni, hogy milyen gondolatai vannak a múltról.

Alighanem sikerült életem legelbaszottabb estéjét véghezvinni. Valaki legyen kedves végezen ki minnél hamarabb. A köcsögszar BKV meg csak fél óránként közlekedteti a 907-es buszt, ami azt eredményezi, hogy legalább kétszer akkora tömeg van rajta, mint anno a 78É-n.

Reggel van, nincsenek ekezetek, indulunk fel a hegyekbe. Barcelonaban nagyon jol ereztuk magunkat, rengeteget kajaltunk (fekete rizs, pallea mindenegyebjo). A szallas megtalalasa kulon tortenet. Legk0zelebb szerdan leszunk itt, de akkor mar ugy jovok ide, mintha haza mennek.

Elmentem, majd jövök.

Ulunk a repteren es pezsgozunk :)

megcsörrent a telefon és a szel elfujta az aggodas arnyat

Nem nagyon értem magam. 6 óra múlva indulunk és én mégis teljesen mással vagyok elfoglalva. Nagyon ritkán aggódom bárkiért is, úgy gondolom, addig teljesen felesleges, amíg ki nem derül, hogy baj van. Erre jelenleg éppen ezzel foglaltoskodom nagyjából percenként fél percig. Tegnap volt egy rossz megérzésem és nem tudom kiverni a fejemből. Az agyam próbál meggyőzni arról, hogy nincs semmi gond, a racionális felem teljesen tisztában van azzal, hogy hülyeséget csinálok és feleslegesen aggódom és kiderül, hogy semmi baj nincs.

Ma minden tele volt általános meg középiskolás gyerekekkel. Újabb kaland végződött és kb 8 óra múlva kezdődik a következő.