Ugrás a fő tartalomra
Általában reggelre helyreáll az agyamban a kémiai egyensúly, elmosódva emlékszem csak az előző nap elkövetett ballépésekre, a őrület ködje visszahúzódik.

Ma reggel nem így történt. Még mindig nem tudom mi tart attól vissza, hogy elkezdjem ököllel püfölni a pofám egészen addig míg bármilyen apró részletből felismerhető, hogy én vagyok az. Egészen addig, amíg az élet utolsó szikrája ki nem alszik a szememben.

Az új lakótárs nagyon rendes, kedves, aranyos, viszont sosem alszom vele majd egy ágyban.

Újjáéledt egy olyan blog, amely tulajdonosa az utóbbi időben nem írt semmit. Jó látni, hogy az életszekere beleugrott a rendes kerékvágásba, fura látni, hogy milyen gondolatai vannak a múltról.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Letörlök egy könnycseppet a szeme sarkából és a világba vetett bizalmam visszatér. Browser Totals Mozilla/Gecko Core 1580 48.01% MSIE Core 1579 47.98% Opera 88 2.67% Other Browsers 33 1.00% Netscape 11 0.33%

7000 WATT

Elkezdtük a nagy bevásárlást Tamással a nagy úthoz. Az első szerzemény egy jó kis gázégő, hogyha valahol beszakadnánk egy befagyott tóba, akkor rá tudjunk ülni és nem meghalni. (Persze a hegyen úgyis meleg lesz, de akkor is, ha a világot kell szétégetni, akkor teljesen jó lesz). Bebiztosítottuk magunkat eső ellen is, lett a hátizsákokra esőkabát (így biztosan nem fog esni). Szívem vágya is teljesült, egy citromsárga teknőcös kendő képében (utolsó darab). Végre nem fog a szemembe folyni az izzadtság (legalábbis az első fél órában, míg a kendő teljesen át nem ázik). Az utolsó fogás mára két darab literes fémbögre. Desszertnek vettünk még két térképet. Sajnos rendes turistatérképet nem tudtunk venni, mert egy darab került annyiba, mint a két térkép és legalább 10 féle kellett volna, a boltba meg 3 fajta volt csak. (Talán nem tévedtek a többiek amikor 40 % nőnek saccoltak ;)