Ugrás a fő tartalomra
Általában reggelre helyreáll az agyamban a kémiai egyensúly, elmosódva emlékszem csak az előző nap elkövetett ballépésekre, a őrület ködje visszahúzódik.

Ma reggel nem így történt. Még mindig nem tudom mi tart attól vissza, hogy elkezdjem ököllel püfölni a pofám egészen addig míg bármilyen apró részletből felismerhető, hogy én vagyok az. Egészen addig, amíg az élet utolsó szikrája ki nem alszik a szememben.

Az új lakótárs nagyon rendes, kedves, aranyos, viszont sosem alszom vele majd egy ágyban.

Újjáéledt egy olyan blog, amely tulajdonosa az utóbbi időben nem írt semmit. Jó látni, hogy az életszekere beleugrott a rendes kerékvágásba, fura látni, hogy milyen gondolatai vannak a múltról.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...