Ugrás a fő tartalomra
Biztos volt már olyan élményed neked is, amikor a gondolataidba merülve ültél előadáson és azt vetted észre, hogy mindenki rádmered. Pár pillanat alatt rájöttél, hogy a világ elpusztítására szőtt terveid egy része átszivárgott védővonalon, ami az agyad és a szád között található és pont azt hivatott meggátolni, a világ elpusztítására szőtt terveid ne kerüljenek idő előtt nyilvánosságra, csak azután döbbenjen rá az emberiség a terv mélyén rejlő agyafúrt csavarra, hogy az már kicsavarhatatlanul be van hajtva a jövő fájának törzsébe. Magyarul: hangosan gondolkodtál és még hülyeséget is.

Olyan viszont biztosan nem volt, amikor az ajtóban csendesen búcsút vettél az eszedtől, aki úgy gondolta itt az ideje melegebb éghajlatra húzódni a tél elől. Miután lábnyomát is elvitte a szél, becsaptad az ajtót, az meg kiszakadt keretestől. Hiába, ész nélkül már az ajtó sem a régi.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem
Megjegyzés küldése
Read more »

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...
Megjegyzés küldése
Read more »