Biztos volt már olyan élményed neked is, amikor a gondolataidba merülve ültél előadáson és azt vetted észre, hogy mindenki rádmered. Pár pillanat alatt rájöttél, hogy a világ elpusztítására szőtt terveid egy része átszivárgott védővonalon, ami az agyad és a szád között található és pont azt hivatott meggátolni, a világ elpusztítására szőtt terveid ne kerüljenek idő előtt nyilvánosságra, csak azután döbbenjen rá az emberiség a terv mélyén rejlő agyafúrt csavarra, hogy az már kicsavarhatatlanul be van hajtva a jövő fájának törzsébe. Magyarul: hangosan gondolkodtál és még hülyeséget is.
Olyan viszont biztosan nem volt, amikor az ajtóban csendesen búcsút vettél az eszedtől, aki úgy gondolta itt az ideje melegebb éghajlatra húzódni a tél elől. Miután lábnyomát is elvitte a szél, becsaptad az ajtót, az meg kiszakadt keretestől. Hiába, ész nélkül már az ajtó sem a régi.
Olyan viszont biztosan nem volt, amikor az ajtóban csendesen búcsút vettél az eszedtől, aki úgy gondolta itt az ideje melegebb éghajlatra húzódni a tél elől. Miután lábnyomát is elvitte a szél, becsaptad az ajtót, az meg kiszakadt keretestől. Hiába, ész nélkül már az ajtó sem a régi.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése