Ugrás a fő tartalomra
Egy tegnapi rövid beszélgetésnek ma lett meg az eredménye. Jelenleg sokkal összeszedettebb vagyok, mint tegnap és végre azt is tudom, mitől estem széjjel.

Ráadásul bizonyos koncepció alapján némi anyagi befektetéssel egyszerre fogom törleszteni az adóságom és teszek szert egy iPodra. Másik lehetőségként a jelenlegi gépem lehetne bővíteni, de ennek nem látom sok értelmét. Amire most használom, arra tökéletesen megfelel és a közeljövőben sem lesz szükségem több memóriára vagy számítási kapacitásra (ha meg igen, akkor bemegyek a tanszéki laborba).

Az időjárásról inkább nem mondanék semmit... Előnye is volt azért, egy igazi olasz étteremben vacsoráztunk, a hosszú beszélgetés után egy hasonlóan hosszú séta következett itt-ott megállva. Aztán újra a már megszokott metrózás, gyaloggalopp a kapuig és megint nem történt semmi más. Talán majd legközelebb. Már csak azért is, mert bennem már megmozdult valami. Legközelebb lehet, hogy nagy meglepetésben lesz részünk.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...