Ugrás a fő tartalomra

franszija áora

Megesett velem az első ilyen is. A terem megtalálása kisebb akadályba ütközött, elrontottam az épületet, aztán ahhoz a tanárhoz kerültem, akitől óvva intettek. Talán van alapja.

A mai ebéd könnyed volt, jó társaságban, a mai este hangulata megint gyilkoljuk le magunkat, bár most könnyen és gyorsan is elég lenne.

Azt gondoltam, hogy a dolgokat könnyű megoldani és csak a szex hiányzik, de kiderült, hogy nem.

Francián arról volt beszéd, hogy a francia szép nyelv-e. Én egyrészt utálom hallgatni, másrészt minden nyelv egyszerűen csak egy eszköz, amivel kapcsolatot tudok teremteni a többi emberrel és valamennyire le tudom írni a fejemben uralkodó állapotokat (főleg amikor akarom is). Valaki pedig legyen kedves találja fel azt az eszközt, amivel pontosan lehet közvetíteni ezeket az érzéseket. Holnapra kitalálom, hogy vajon a másik ember érzésitől meghalnánk-e vagy nem, addig aludjanak a feltalálók is, nem szeretném, ha egy meggondolatlan mondatom kiírtani a "civilizált" egymásra molotov koktélt dobáló világot. Túl egyszerű halálnem lenne.

Megjegyzések

  1. a francia csúnya. a spanyol szép. szerdánként ráérsz órára?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...