Ugrás a fő tartalomra
A mai reggel egészen olyan volt, mint a többi. Attól eltekintve persze, hogy Eszter felszállt a villamosra és a gyomron ennek hatására úgy gondolta, hogy ideje lenne egészen kicsire zsugodoni, azonnal. Fogalmam sincs, miért vált ki belőlem még mindig bármilyen hatást a felbukkanása. Egyszer majd kitesztelem, hogy mennyi idő kell a gyomorgörcsös tünetegyüttes megszünéséhez.

Egészen fejlődőképes vagyok, mert most fürdőkád nélkül is sikerült elméletet felállítani. Persze a reggeli utazás hasonló mértékben veszi igénybe az ember agyát, mint a zuhanyzás, ezért talán nem csoda, hogy mindenféle dolgok bukkantak elő megint a tudatalattimból. Valamiféle sávszűrő létezik valahol a tudatos szint alatt, ami egyértelmű választ ad egy nőre pillantva, arra a kérdésre, hogy akarok-e tőle valamit. Egyenlőre semmilyen összefüggést nem fedeztem fel, sem a testi adottságok, sem a ruházat, sem a viselkedés terén. Bár az biztos, hogy a magassarkú csizmát viselő, agyonfestett szoláriumszökevényeknél "Nem" a válasz. Egyébként a szűrő által meghatározott célcsoporton belül ugyanúgy található láncfűrésszel hadonászó kertésznadrágos rövid barna hajú állatorvostanhallgató, mint hosszúhajú szőkésvörös közgazdász vagy fekete közepeses hosszú hajú gépészmérnökhallgató, esetleg óvónő. (persze a szűrő össze van kötve a beszédközponttal és a gyomorrángató izommal, így ideális fogyókúra lenne minden napra beosztani beszélgetésre egyikük)

A konyhából egyre erőteljesebben érződik a süldögélő csirkecsöcs illata, úgyhogy ideje mennem és befalni.

A csirkecsöcs szemszögéből nézve: Megnőtt egy csirkén, a csirkét levágták, a mellet levették és a csirke többi részétől elválasztották. Becsomagolták, boltba vitték, megvették, kifizették, hűtőbe rakták, hűtőből kivették, bepácolták tepsiben. Sütőbe rakták, megsütötték. Utolsó dolog amire emlékszik, mielőtt az örök csirkecsöcsmezőkön kötött volna ki, hogy egy nagy lóriszerű árnyék közeledett felé, aztán befalta.

Vajon azok a csirkecsöcsök, amelyek főzés után érik el a lét magasabb szintjét, máshová kerülnek, mint azok, amelyeket megsütöttek ?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...