Ugrás a fő tartalomra
A mai napon több rendkívül izgalmas dolog is történt.

Először is, elkezdtem vedleni reggel. A kezem kezdődött a dolog és egyenlőre nem terjedt tovább, de lehet, hogy holnap reggelre új bőröm lesz, a régi pedig a sarokban hever majd, mint egy rendes kígyónak.

A koliban a liftben elsősnek néztek és meg volt arról is győződve a srác, hogy voltam ma számításelmélet előadáson. Felvilágosítottam, hogy 7. (heted) éves vagyok és magamban levontam a következtetést, hogy mégsem kellett volna megborotválkozni.

A francia megint kritikán aluli volt, de legalább már van könyvem. Egyébként egész órán sikerült 2 darab mondatot lefordítani... Egyre inkább kételkedem abban, hogy az egyetemen fogok megtanulni rendesen franciául.

Megjegyzések

  1. majd megtanulsz spanyolul. mikor kezdünk el nemcsakbeszélni róla?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...