Ugrás a fő tartalomra
A turrón ízű flán csodás dolog.

Befértem franciára, úgyhogy "buzinyelvet" fogok tanulni ősztől. Heti egy spanyolra is fogok időt szakítani, a kézzellábbal spanyol mellé nem fog ártani egy kis orális támogatás.

Ma egész nap hülyeséget csináltam, a siemens nem képes értelmes szoftvert mellékelni a telefon mellé, úgyhogy nem tudom a telefonkönyvem átrakni az újra a régiről, csak infrán. Ezt már egyszer megcsináltam, de afelett érzett örömömben, hogy lementeni sikerült le is töröltem mindent az új telóból, mielőtt kipróbáltam volna, hogy megy-e a másolás. Úgyhogy most megint teljesen üres a telefonkönyv.

A mai másik program egy windows beállítása msnen keresztüli beállítása volt, hogy rajta keresztül egy másik tudjon netezni. (igen tudom, hogy ez pofonegyszerű, főleg akkor ha úgy dönt az a kaka, hogy hajlandó működni. 8 órán keresztül nem volt hajlandó)

Egyébként meg nosztalgiázás folyt estefelé aminek lesz még folytatása.

Megjegyzések

  1. a spanyolt még mindig velem képzeled el? (:

    VálaszTörlés
  2. Tudd meg, hogy az idézőjel azt jelenti, hogy nem én mondtam, hanem valaki más ;)

    VálaszTörlés
  3. én mondtam :DD de te helyeseltél.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...