Ugrás a fő tartalomra

1111-es számú post

A világ nagy szerencsétlenségére úgy tűnik, hogy tudatom immár szabadon szárnyal szellem mezein (free your mind neo) és nem szorulok rá többet a mindenféle zuhanyzókban és kádakban átélhető nedves élményre, hogy az agyam eldugott zugaiból mindenféle torz, soklábú és csápos lényeket is megszégyenítő elméletek bukkanjanak elő. Nem kell sok idő ahhoz, hogy szabályozni is tudjam ezeknek az eldugott részeknek a működését. Akkor majd minden ilyen pici eldugott rész a nagy egész részévé válik és együtt dolgoznak AZ ELMÉLETEN. Kezdhetitek keresgélni a deszkákat és a szögeket, mert amit előbukkan AZ ELMÉLET az agyamból leírhatatlan dolgok fognak történni. Az ilyeneket pedig tanácsosabb bedeszkázott ajtók és ablakok mögött átélni. Bár egyesek azt állítják, hogy a leírhatlan dolgok megváltoztatták az életüket, az őrületet azért a legtöbben nem a boldogság forrásaként írják le. Akik belehaltak sajnos nem tudnak a témában nyilatkozni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...