Ugrás a fő tartalomra

tegnapi szünet

Hát tegnap nem sok mindent sikerült ide írni tegnap :).

A legfontosabb történés egy lámpa megvétele volt.

Egyéb dolog nem történt, pusztán életem egyik legrosszabb napja volt.
Az egész napomat keresztülhúzta az anyum, rossz felé szálltam fel a
villamosra, rossz helyen jöttem fel az aluljáróban ;). Nem sok dolog
sikerült úgy, ahogy eltervezem. Ráadásul nagyjából eléggé rossz is
volt a hangulatom. Na jó, nem rossz, csak túl szomorú voltam.

Már kiesett egy magyar ma :( A fene vinné el ...

Ma végre felkerülnek a képek a helyükre :). Szóval délután Katival
KSzKban.

Olyan izomlázam van, hogy alig tudom a kezem felemelni. Kicsit
kellemetlen, de nagyjából kibírható.

A következõ magyar is kiesett úgy néz ki. Sõt szinte biztos.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...