Ugrás a fő tartalomra

Álmok

Na ma végre sikerült fél tízig aludni. Ennek viszont megvan az az
elõnye, hogy hülyeséget is álmodtam eleget. Elsõ fázis. Valamiért vért
akartak tõlem venni, és megvizsgálni én meg nem akarta, és olyan
vastag tûkkel próbáltak bökdösni, mint a fene.

A második az már sokkal érdekesbb volt. Az álmodta, hogy
Tiszaújvárosba mentem haza, és egy fa mögött bújkáltam, hogy nehogy a
Nelli anyja, meg apja észrevegyen. Ha jól emlékszem akkor észrevettek
talán. Aztán Láttam, amint az én anyum bemegy hozzájuk (az írási
képességeim még nem tökéletesek, túl korán van még) Erre én is
bementem, de csak a konyhába, nem találkoztam senkivel, a konyhában
volt valami nekem kipakolva, azt elhoztam, és már mentem is. Eltûztem
a fenébe vele, de az apja utánam jött, és pénzt akart adni, de nem
fogadtam el. Aztán az én anyum jött, és a Nelli anyja, viszont most
kivételesen értelmes volt. Én nem szóltam semmit, viszont
megbeszélték, hogy a Nelli apjának biztosan sérve van, és hogy az
anyum közölte velünk, hogy lehetõleg nem legyen sérvünk, mert a
kórházban csak az, hogy tiszta ágynemû 6000 pénz, és akkor még csak
aludni tudsz rendesen, nem csináltak veled semmit :). Ekkor aztán
felébredtem szerencsére. Nem tudom miért, de végig találkozni akartam
Nellivel. Ez nem túl jó dolog azt hiszem.

Na mind1, mára úgyis rengeteg dolgom van :), átszállítani a kaját, meg
ilyeneket. Kíváncsi vagyok mi fog egy ilyen napbõl kisülni ami ilyen
hülyén kezdõdik :).

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...