Ugrás a fő tartalomra

Mostmár biztos

Minden jelét tapasztalom annak, hogy megint szerelmes vagyok. Na jó, abból már kinõttem, hogy nincs étvágyam, de a többi az mind. Soha nem hittem volna, hogy még valaha tényleg lehetek szerelmes. Viszont olvastam egy jót ma a MEGLEPETÉS címû csodanõi magazinban, miközben éppen egyik albérletbõl a másikba cuccolás közben vártam arra, hogy megérkezzenek a segítõ kezek :). Szóval a szerelem elsõ látásránál állítólag rávetítjük a másikra az ideális képet és aztán jön a nemtudomminek a fázisa, amikor szépen megismerjük a másikat valójában. Nem tudom mi lesz :D. Viszont az biztos, hogy minden erõmmel azon leszek, hogy elcsábítsam. Egyszerûen most Õ AZ A LÁNY !!! :) (az az még sokkal nagyobb, csak nem lehet, de majd online megszerkesztem még sokkal nagyobbra :)


Amúgy éppen két albérlet között vagyok, nem tudom a gépemet mikor sikerül átvinni, és hogy egyáltalán hova fogom tudni rakni. Se asztal se ágy. Ezek közül viszont az asztal sokkal nagyobb baj. Aludni a földön is lehet, sõt sokkal jobb :). Ági azt mondta tegnap, hogy majd õ is földön fog aludni ameddig én. Kíváncsi vagyok mi lesz vele.

Mostmár aztán alszok is hamar, mert elég volt ebbõl a napból ennyi végre :)

(Ja csütörtökön meg pénteken megyek melótanfolyamra, aztán pénteken kiderül felvesznek-e. Illetve az, hogy igen felvettek az fog kiderülni)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...