Ugrás a fő tartalomra

élet meg égyéb dógóók

A véleményem lesújtó. Ha minden igaz, akkor máról kezdve kicsit másabb lesz minden. Bár még ezt jó alaposan végig kell gondolni, hogy akarom-e én ezt, meg ez-e az életem célja. A levelet Hajnának meg elcsesztem. Valószínûleg no more me. Holnap szépen átszállítják a cuccaim maradékát az albérletbe.

Ha változik az egész élet, akkor meg jobb ha nem kerül senki a közelembe, el fogom veszteni minden gátlásomat, bizonyos téren a teljes lelkiismeretem, és a kontrollt is.

A csábításhoz sajnos van tehetségem. Ha átlépem az utolsó vonalat, akkor az a bizonyos ajtó igen csak sokáig teljesen be lesz zárva, le lesz lakatolva, szögesdróttal és vizesárokkal körbevéve, a kulcs meg beledobva a csatornába.

Igen. Akkor minden reggel mikor felkelek, és végiggondolom azt, minek van az ajtóm, hogy kinyissam, vagy bezárjam, a válasz egyértelmû lesz. Az elõnye a dolognak, hogy nem fogok teljesen unatkozni, bár valószínûleg ebben is nagyon hamar ki fogok égni majd.

Tisztelt NÕK !

Ne legyetek buták és ne dõljetek be a férfiaknak. Igen tudom, a nõk nagyon rafináltak tudnak lenni, és nem dõlnek be mindenféle pasinak, de jobb ha vigyáztok.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...