Ugrás a fő tartalomra

eperfa

Ez is egy nap volt. Most szépen lassan kezd vége lenni :) Szépen
lassan. Azt hiszem éppen itt lesz az ideje, hogy cselekedjek. Valami
úton módon tudtára fogom adni, hogy valamikor kellene egy ici-picit
találkozni, és jó hosszan megbeszélni a dolgokat. Aztán kiderülne,
hogy akarunk-e legközelebb is beszélgetni legközelebb is. Nem tudom,
hogy lesz, de az biztos, hogy lesz valami :)

Szerencsére elhagytam azt a levelet, amit Braunnak írtam, pedig voltak
benne olyan részek amiket jó lenne ide másolni. Vannak jó gondolatok
benne. Mind1. Majd valahonnan elõkeresem :). Aztán itt is lesznek
okosságok.

A fene egye meg, nincsen ihletem. Jöjjön a múzsa, csókoljon homlokon,
aztán lesz itt betûfosás. Csak még nem :). Majd mindjárt, aztán
tényleg jó lesz :).

ÁÉÁ :)

Najó nem erõlködöm A mai nap lényege, hogy üzenni kell, hogy menjünk
együtt valahova. Ketten. Ez a lényeg. No pápá

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem
Megjegyzés küldése
Read more »

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...
Megjegyzés küldése
Read more »