Ugrás a fő tartalomra

Tokaj

Igazán jól sikerült a tokaji kirándulás :), bár az utolsó nap majdnem végig esett és utálok
esõben sátrat bontani. Egyébként eszméletlen finom borokat kóstoltunk
meg :) Utálom a száraz bort, de amit itt ittunk az nagyon finom volt.
A szamorodni pedig :)))))). Fürödtünk egy kicsit a Tiszában is,
egyébként meg rengeteget kártyáztunk. Az a szörnyû egyébként Tokajban,
hogy a pincék este már szinte mind bezárnak, mi meg este szerettünk
volna elmenni bárhova, de alig találtunk nyitva pincét :(. Viszont
nagyon olcsón jöttünk ki az egészbõl, pedig még az öcsémnek is hoztam
egy kevés bort :). Sajnos megint nem fogunk egy darabig beszélni, mert
ma elmegyek haza (utóljára július elején voltam otthon :) megnézem,
hogy áll a helyzet, és csak szerda délután fogok visszajönni.

Tegnap a legjobb volt, hogy a sátrat felállítottuk itt benn, mert ki
kell szárítani, szóval most itt áll mögöttem a szobában a sátor.
Tegnap hazajöttünk, elmentünk úgy hátizsákkal a boltba :). Veetünk egy
kiló fagyasztott krumplit meg egy fél kiló húst és megettük ketten
vacsorára. Nem sok mindent tudtunk utána a fotelben döglésen és
Olimpianézésen kívül :).

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...