megmaradás

megmaradtam a hatalmas multinál véglegesen, kapok sok pézt, amiből a nettó rész kb egy pályakezdő mérnököcske kezdőfizuja, ami nem is rossz. megelégedhetek az életemmel. úgy néz ki menni kell majd velük SZIGETelni 120 gépet, dolgozni műszakba, amiért szerintem szintén sokat fognak fizetni és abból fogok aranyfogakat venni az új számba a hasamra, plusz ugye be is kell oda menni és amikor már benn van az ember ;)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal, találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled, a fájdalommal, a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni: a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...

14 évvel később

Van-e még És ha nincs, miért nincs és legyen, mert mindegyik egy kicsit visszavisz oda, ahol sokkal inkább én voltam én és nem az a valaki, aki elfelejtette ki voltam és ki akartam lenni emlékeztető nélkül sosem találom meg újra

I'm probably overthinking this

Keresés ebben a blogban