Ugrás a fő tartalomra

bálna és egyéb állatfajták

A norvégok a nyáron meg fognak ölni 800 darab csukabálnát. Jövő nyáron viszont ennek a háromszorosát, vagyis 2400 darabot. Szerintem ezt elég rosszul teszik. Most nyáron kellene kiírtani az összeset belőlük, jövő nyáron pedig valamelyik másik fajtára vadászni, a változatosság ugyanis gyönyörködtet. Ki kell irtani mindet, ugyanis nem jók semmire, azon kívül, hogy meg lehet enni őket, ilyenből meg jelenleg is van elég. Felzabálják a sok planktont, visonganak az óceánokban, de úgy, hogy több száz kilométerre hallatszik. Egyszerűen levadászni mindent, kihúzni a tetemeiket sorba valami elhagyatott helyen a partra, szép sorba rakni és hagyni, hogy ott rohadjon el mind, ezzel üzenetet küldve az élővilágnak, aki nem hasznos az ember számára, annak pusztulnia kell.

Ki kellene irtani az összes olyan élőlényt, amely nem képes alkalmazkodni az ember jelenlétéhez a Földön, ezzel is segítve az evolúciót. Először a főemlősökkel kellene kezdeni, ugyanis ők állnak a legközelebb értelmi szinten az embehez, ezért igen nagy veszélyt jelentenek ránk nézve a következő pár ezer évben.
Egészen addig kellene ezt folytatni, amíg csak olyan állatok maradnak a Földön, amelyeket háziasítottak vagy valamilyen más módon hasznot hoznak az ember számára és így van értelme a létezésüknek. Azután jöhetnének a növények. Az összes olyan növény kiirtani a bolygón, amit a megmaradt állatok vagy az ember nem tud hasznosítani és beültetni a helyüket hasznos fajokkal.

Ezáltal megteremtenénk az ideális Földet.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...