Ugrás a fő tartalomra

mégegy ilyen valami

Itt kinn szalmaillat van az erkélyen, nem tudom miért. ki kellene takarítani, kellene egy kevés virágot ültetni és egyéb csodás dolgokat művelni, ami ha nem is boldoggá tesz, de legalább megelégedettséggel tölt el és nem úgy érzem után, hogy hát ez is megvolt. Amúgy ma sem műveltem semmi értelmeset az egész nap a gép előtt ülésen és mindenféle rendkívül izgalmas játékra zombiszerűen meredésen kívül., ha a zuhanyzás nem számít annak. Zuhanyzás közben rájöttem, hogy kezd a hasam körül kialakuló hájréteg egyre undorítóbb formát ölteni és ideje lenne kezdeni vele valamit és arra is, hogy nem érem el a lábfejem nyújtott lábbal előrehajolva. Úgyhogy ideje lenne hetente egyszer jógázni. Holnap el kellene mennem biciklizni, de nem hiszem, hogy sikerül erőt venni magamon, úgyhogy valószínűleg az egész napon egy kiadós takarításba fog fulladni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...