Az egésznek nem lesz értelme, szerkezete, mondanivalója, bármilye.
Az utóbbi 5 évben sikerült teljesen elkavarni azt a részem, aminek volt értelme.
Jó ideje semmiben nem találtam meg azt, amit mindenben kerestem, elérhető célt, olyan célt, ahol a kezdet még nem hordozta magában a bukást. Az is lehet, hogy egyszerűen csak túl sötéten láttam a jövőt néhány esetben.
Már a kommondoros időkben azt kerestem, hol van a kijárat, hová lehet elmenekülni. Akkor sem tudtam, mi ennek az értelme, most sem tudom.
Az évek során folyamatosan gyűlnek a zenék, amiket valaha hallottam és folyamatosan fogynak azok, amelyek képesek felidézni a megfelelő hangulatot.
Az utóbbi 5 év erőteljes csalódások sorozata volt. Képtelen vagyok már hinni, olyan dolgokban, amikben 5 évvel ezelőtt hittem, amikért képes voltam ugrálni, nyújtózkodni.
Csalódtam a rendszerben, csak annyit látok belőle, hogy bármikor kerülök szembe valaki vagy valami olyannal, aki erősebb, több pénze, hatalma, befolyása van, mint nekem, 90 % eséllyel én fogok alulmaradni. Így lehetne egyetlen célom az, hogy nekem legyen a legtöbb pénzem, hatalmam, befolyásom. Egy kis szerencsével és kellő kitartással és sok eleget össze tudnék szedni mindből, de attól egy szemernyivel sem lenne jobb, nem érezném magam nagyon biztonságban és soha nem érném el a célom.
Látom azt, hogyan értelmezik a törvényeket (amelyek közel sem biztos, hogy jók) a saját szájízük szerint, látom hogyan kerülik meg őket és azt is látom, hogyan gázolnak át rajtuk, mindenféle kerülők keresése nélkül.
Látom, ahogy egyes magukat környezetvédőnek tituláló szervezetek és emberek beszűkülve senki más véleményére nem figyelve és bármilyen mögöttes ismeret nélkül ordítják a saját meggyőződésüket a világ felé.
Látom, ahogy szépen lassan felmelegítjük azt ami alattunk és felettünk van, az autónkból kinézve szidjuk az időjárást, hogy már megint milyen hülye és egy pillanatra sem fordul meg a fejünkben az, hogy másodpercről másodpercre mi is rontjuk a helyzetet.
Látom, ahogy egyesek mindenféle magasabbrendű lényre mutogatva legyilkolják azokat, akik ugyanezt tették velük egy kicsit korábban egy másik magasabbrendű lényre mutogatva, hogy ő parancsolta. Látom, ahogy ugyanarra a magasabbrendű lényre mutogatva ölik meg az emberek egymást, mert az egyik szerint a lény szeme kék, a másik szerint barna.
Néha egy-egy röpke pillanatra behunyom a szemem, csak hallgatom a körülöttem lévő hangokat, olyankor néha úgy tűnik, rendben vannak a dolgok, de nem mászkálhatok folyamatosan csukott szemmel, mert neki fogok menni valaminek.
Az utóbbi 5 évben sikerült teljesen elkavarni azt a részem, aminek volt értelme.
Jó ideje semmiben nem találtam meg azt, amit mindenben kerestem, elérhető célt, olyan célt, ahol a kezdet még nem hordozta magában a bukást. Az is lehet, hogy egyszerűen csak túl sötéten láttam a jövőt néhány esetben.
Már a kommondoros időkben azt kerestem, hol van a kijárat, hová lehet elmenekülni. Akkor sem tudtam, mi ennek az értelme, most sem tudom.
Az évek során folyamatosan gyűlnek a zenék, amiket valaha hallottam és folyamatosan fogynak azok, amelyek képesek felidézni a megfelelő hangulatot.
Az utóbbi 5 év erőteljes csalódások sorozata volt. Képtelen vagyok már hinni, olyan dolgokban, amikben 5 évvel ezelőtt hittem, amikért képes voltam ugrálni, nyújtózkodni.
Csalódtam a rendszerben, csak annyit látok belőle, hogy bármikor kerülök szembe valaki vagy valami olyannal, aki erősebb, több pénze, hatalma, befolyása van, mint nekem, 90 % eséllyel én fogok alulmaradni. Így lehetne egyetlen célom az, hogy nekem legyen a legtöbb pénzem, hatalmam, befolyásom. Egy kis szerencsével és kellő kitartással és sok eleget össze tudnék szedni mindből, de attól egy szemernyivel sem lenne jobb, nem érezném magam nagyon biztonságban és soha nem érném el a célom.
Látom azt, hogyan értelmezik a törvényeket (amelyek közel sem biztos, hogy jók) a saját szájízük szerint, látom hogyan kerülik meg őket és azt is látom, hogyan gázolnak át rajtuk, mindenféle kerülők keresése nélkül.
Látom, ahogy egyes magukat környezetvédőnek tituláló szervezetek és emberek beszűkülve senki más véleményére nem figyelve és bármilyen mögöttes ismeret nélkül ordítják a saját meggyőződésüket a világ felé.
Látom, ahogy szépen lassan felmelegítjük azt ami alattunk és felettünk van, az autónkból kinézve szidjuk az időjárást, hogy már megint milyen hülye és egy pillanatra sem fordul meg a fejünkben az, hogy másodpercről másodpercre mi is rontjuk a helyzetet.
Látom, ahogy egyesek mindenféle magasabbrendű lényre mutogatva legyilkolják azokat, akik ugyanezt tették velük egy kicsit korábban egy másik magasabbrendű lényre mutogatva, hogy ő parancsolta. Látom, ahogy ugyanarra a magasabbrendű lényre mutogatva ölik meg az emberek egymást, mert az egyik szerint a lény szeme kék, a másik szerint barna.
Néha egy-egy röpke pillanatra behunyom a szemem, csak hallgatom a körülöttem lévő hangokat, olyankor néha úgy tűnik, rendben vannak a dolgok, de nem mászkálhatok folyamatosan csukott szemmel, mert neki fogok menni valaminek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése