Ezek is megestek. Halálra zabáltam magam kétszer is, ez most megint meglátszik az arcomon. Az immunrendszerem nem nagyon tolerálja, ha végigeszek ebéd gyanánt 4-5 fogást. Egyébként az ebédek hangulata egészen tűrhető volt, azt nem számítva, hogy van mostmár kettő olyan unokatestvérem, aki teljesen el van hülyülve, de ezzel meg kell tanulni együtt élni. A következő pár évben nem nagyon lesz ballagás, az utóbbi hat évben mindig volt 1 vagy több. A régi suliba jó volt visszamenni, de csak az udvarig jutottam el, szívesen széjjelnéztem volna odabenn is, mi változott. Persze összesen 4 ismerős emberrel futottam össze, ebből kettővel nem volt illendő szóba állni, mert az egyik a volt menyasszonyom egyik barátnője volt, a másik meg egy régi-régi emlék. A régi-régi emlék még mindig csinos.
Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem
Megjegyzések
Megjegyzés küldése