Ugrás a fő tartalomra

tekerés

El lett tekerve. Szentendrére. Annyira nem sokat láttam belőle, csak egy turistákkal tömött sétálóutcát, egy tök jó patakpartot és egy kellemes játszóteret. Aztán haza lett tekerve. Oda-vissza kb 5 óra volt. Egészen érdekes helyenek jártam Pesten, de a végén sikerült a megfelelő helyen kilyukadni.

Egy-két érdekes élmény azért volt, soha nem fogom például azokat az embereket megérteni, akik a bicikliúton sétálnak tömegesen, hogy ne lehessen elmenni mellettük, amikor meg csengetnek nekik, hogy azért menjenek már arrébb, akkor úgy csinálnak, mintha fogukat húznák.

A következő érdekes emberfajta már biciklis, ők azok akikkel az ember hétvégén találkozhat a kb 2 méter széles bicikliúton, amit pont úgy állítják meg keresztbe a biciklijüket és beszélgetnek elmélyülten, hogy véletlenül se lehessen elmenni se mellettük, se közöttük.

Viszont volt azért jó is, egy helyen Lipton teát osztogattak a bicikliút mellett, csak úgy, ingyér. :)

Az egész kb 60 km volt, holnap tuti nem fogok tudni lemászni az ágyról. (ha ma este fel tudok egyáltalán mászni)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...