Ugrás a fő tartalomra

Mégse

Mégse ütöttek el, bár ez biztos csak a vasárnapi alacsony mennyiségű forgalomnak köszönhető, de eljutottam a keletiből haza, gyorsabban, mint az anyum bkvzva. Azért amit lejöttem a vonatról a biciklivel elszakadt a váltóbovden (vagyhogykellírni), de legalább a vonaton nem volt gond. 500 pénz egy biciklijegy, cserébe nem volt bicikliszállító kocsi meg ülőhely sem, viszont a kalóztól kaptunk pár tippet, hogyan lehet felnőttként is mindenféle kedvezményeket igénybe venni és olcsón megúszni a vonatozást. Éljenek a normális kalózok. Az nagyon mókás volt, ahogy a néni szidta a forgalomirányítókat, amikor a vonat kb 2 perccel késte le a szombathelyi csatlakozást, mert a Keleti előtt álldogált vagy 10 percet Természetesen a Keletiben nem várják meg egymást a vonatok. Az jó lenne az embereknek ;)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem
Megjegyzés küldése
Read more »

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...
Megjegyzés küldése
Read more »