Ugrás a fő tartalomra
napok óta finn népzenét hallgatok, rövidesen ki fogok borulni, ma egész (d)félután bicikliztünk, jó volt. legközelebb elmegyünk a hűvösvölgybe. Péter Megint Meglépett Katalinhoz. (ez nagyon fontos információ) közben sikerült megtalálni a zsákmányállat megfelelő sebességű verzióját a mostani hangulatomhoz. nagy meglepetést okozott tegnap este az anyum, ugyanis megtömte a hűtőt a egy csomó olyan dologgal, amit azonnal megettem volna, de inkább az alapos és teljes pusztítás elvét követem ezügyben. teljesen önszabályozó életmódot folytatok mostanában ablog terén, főleg elhanyagolás és nemíroklesemmit van mostanában. biciklizés után következett némi sörivás, majd teljesen hazabiciklizés nagy böffentések közepette. azt még csak-csak meg tudom szokni, hogy sétálgatok a víz felett egy darab vason, dehogy biciklizzek is rajta, azt sosem.

azért mire eljutottunk hűvösvölgy elé, áttekertünk a margitszigeten is, valami gyereknapi vagy kitudja milyen buli volt, egy középkorú dagatt feketehajú nő ugrálva énekelt a színpadon, valószínűleg playbackról, mert különben már kiköpte volna a tüdejét. igazán jó volt nézni, ahogy a háj ugrált rajta.

ennyi volt a mai harmatgyenge értelmetlen bejegyzés. kérjük menjenek tovább, nincs itt semmi látnivaló

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem
Megjegyzés küldése
Read more »

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...
Megjegyzés küldése
Read more »