Ugrás a fő tartalomra

érettségi no sok

Utolsó post erről, meg arról, hogy az nagy matekérettségit a matekból felvételiző középszintűt írt embereknek kell csak megismételni, a többiek kérhetik az év végi jegyet. Ez miért is jó mindenkinek ? Akinek gondjai voltak a matekkal, de év végén átment, annak már nem kell tovább izgulnia, megkapja a maga kis kettesét. Akinek a felvételijébe beleszámít a matek, annak a középszintű érettségi ujjgyakorlat volt, neki majdnem mindegy, hogy újra meg kell írnia vagy nem, csak 1 nappal kevesebb ideje lesz a szóbelire készülni. Az egyedüli szenvedői egyébként ennek a szivárgásnak pont ők, mert valószínű, hogy ők meg sem nézték a matek sort, inkább a törivel meg az irodalommal foglalkoztak, általánban a reál érdeklődésű embereknek az megy nehezebben. Nembaj, jövőre is lesz érettségi, reméljük addigra lesz új miniszter meg rendszer meg mindenféle új csilli-villi kapucsengő.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...