Ugrás a fő tartalomra
a mai nap csekély mennyiségű semmittevés és sok hülye protokoll definíció olvasás között futott el valahová. persze nem sikerült elérni, amit akartam, de mostmár van nagyon igazi jó webes naptáram, amit persze nem lehet a mobilommal szinkronizálni, mert nem értik meg egymást. találtam viszont egy másik igen kellemes letöltő alkalmazást, webes felülettel és kb 10 perc alatt sikerült is működésre bírni, közben meg beleláttam egy picit egy adatbázisszerver lelkébe is.

este megint beosztódtunk, persze pont arra a két napra, amikor más dolgom is lenne, így aztán ezen a héten sem folyatom a vérem. majd legközelebb

a heti program meg kezd sűrűsödni, nem tudom mikor kapom meg a pénzem, de legalább a felét elég gyorsan el is fogom költeni, ahogy most kinéz. péntek szombat vasárnap ballagáshegyek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...