Ugrás a fő tartalomra

a blog

Rájöttem közben, hogy a blog nagyjából kicsiny közösségek összege. Egymás ismerõsei kezdenek el egymás hatására blogoni, linkelik egymást. Szóval a lényeg, hogy ugyanolyan érdeklõdésû vagy valami által hasonló gondolkodású, ízlésû megilyenek emberek alkotnak mindenféle kapcsolatot. Az, hogy én kit olvasok el, meg kit nem nagyon változó. Van, hogy órákon keresztül bolyongok ebben az útvesztõben, amíg rá nem döbbenek, hogy már megint elég sok idõ telt el és ideje lenne egy kis ideig mást is csinálni legalább. Meg arra is, ha egy olyan helyre tévedek, ahol nekem nemjó, akkor ne onnan menjek tovább, hanem legalább eggyel elõrébbrõl, de inkább kettõvel.

Megjegyzések

  1. Névtelen22:23

    a blog olyan, mint egy egynyelv� sz�t�r (tegy�k fel, hogy olyan nyelven, ami �rdekel is). fel�t�d valahol, tal�lsz egy kifejez�st, nem �rtesz benne egy sz�t, �tlapozol oda, ott is tal�lsz egy �j sz�t stb. stb... az �let apr� �r�mei :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...