Ugrás a fő tartalomra
"Egy német feltaláló szerint a koporsóba helyezett mobil készülék jó szolgálatot tehet azoknak, akik mély gyászukat esetlegesen nem tudják feldolgozni, illetve azok számára is, akiknek szerettei tõlük távol nyugszanak, és sokszor csak néhány szót szeretnének a távolból hozzájuk szólni.

A Jürgen Brother által kifejlesztett Phone Angel körülbelül akkora, mint egy cipõs doboz. A különleges eszköz áll többek közt egy mobiltelefonból, egy nagy kapacitású akkumulátorból, valamint egy kis kihangosító hangszóróból. Az elhunyt személyek hozzátartozóinak nincs más teendõje mint feltárcsázni az adott számot, melyen az automatikus hívásfogadásnak köszönhetõen bármikor szólhatnak az elhunytakhoz. A speciális akkumulátor több mint egy esztendõs készenléti idõt, illetve 200 órás beszélgetési idõt biztosít.

A Phone Angel egyébként korántsem olcsó, ugyanis egy-egy ilyen készülékért nem kevesebb mint 1.500 eurót, vagyis mintegy 370 ezer forintot kell fizetni. A feltaláló egyébként nem titkoltan bízik a termék sikerében és elmondta, hogy rövid idõ alatt már el is adott három Phone Angelt."

A következõ lépés az lesz, amikor a hullákat bepakolják egy nagy terembe és videotelefonálni lehet velük.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...