Ugrás a fő tartalomra

kilépés

Teljesen kívül kerültem a saját idõm sodrán. Megint nem érzek se fáradtságot, se éhséget, se szomjúságot. Rádöbbentem arra is, hogy eltelt 2005 elsõ hónapja. Mit is tudok itt felmutatni ? Talán egyetlen jó dolgot. A szigorlatot. Najó, az a néhány könyv amit elolvastam igencsak jó hatással volt rám, meg a sok jóbarátok rész is amit sikerült közben megnézni.

Közben vadul netfüggök. Elolvastam megint néhány blogot, mindenféle volt közötte. A nagyrészükben olyan közhelyek vannak, mint itt, majdnem ugyanarról szólnak. Jelenleg a fiatalok legnagyobb része azon sopánkodik, hogy egyedül van....

Sikerült az anyummal beszélgetni. Ilyen is régen volt már, és ahogy kinéz nem is nagyon lesz egy darabig. Viszont elég jó meglátásai vannak arról, hogy jelenleg nem sok olyan hely van, ahol lehet értelmes körülmények között ismerkedni....

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...