Ugrás a fő tartalomra
Nagyrészt döntöttem. Behódolok a pénznek és örömtáncot lejtek amikor kapok fizetést :) Megyek dolgozni, de az egyetemet sem akarom nagyon elhanyagolni, mert el kell végezni. A végén meg majd kiderül, hogy nem is rossz a munka, csak fóbiáim vannak. Nagyon remélem. Egy dolog a baj csak ezzel az egésszel. Vagy annyit dolgozol, hogy van elég pénzed és akkor nincs elég időd olyan helyekre elmenni, ahol megéri elkölteni, vagy nincs elég pénzed és állati sok időd lenne olyan helyekre menni, amik rengeteg pénzbe kerülnek és te nem tud elmenni. Ehelyett micsinálsz ? Ülsz otthon és nincs pénzed vagy egész nap dolgozol és felesleges dolgokra költöd el a pénzed, ahelyett, hogy spórolnál, a megfelelő időben kivennél fél év fizetés nélküli szabadságot és nekiállnál értelmes dolgokra elkölteni azt a rengeteg pénzt, amit előtte gyűjtöttél.

A politikai meg közéleti postok meg el fognak tünni, mert nem való ez az egész dolog az életembe, inkább szórakoztatom magam mással :).

A marsbéli krónikákat meg nem olvasom tovább :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...