Ugrás a fő tartalomra

nincs globális felmelegedés

"Szinte teljesen eltűnt a hó és a jég a Kilimandzsáróról, Afrika legmagasabb pontjáról.

A fotó, amely a megdöbbentő természeti jelenséget igazolja, abban a kötetben szerepel, amelyet kedden Londonban folyó környezetvédelmi konferencián osztottak szét. A tanácskozáson 20 északi és déli ország energia- és környezetvédelmi miniszterének részvételével elsősorban a Föld klimaváltozásairól vitatkoznak.

A Kilimandzsáró vulkanikus tömbjét, amelynek 5.892 méteres csúcsa Kenya és Tanzánia között magasodik, több mint 11 ezer éve hó és jég fedi. A Climate Change környezetvédő szervezet jelentése szerint az elmúlt egy évszázadban ez a jeges felület több mint 80 százalékkal csökkent, és a tudósok 2020-ra jósolják teljes eltűnését. Ez pedig láncreakciót von maga után a hegy körüli növényzet ökorendszerében."

Igazából úgyis mindegy. Szépen lassan kiírtjuk magunkat :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...