Az előző pár nap főleg sok alvással telt el. Pénteken este sikerült elég jól berúgni, legalább anyira, mint akkor a Qpa előtti bulin. A wct nem nagyon találtam el, de igazából csak az esemény megtörténtére emlékszem, a mikéntjére egyáltalán nem.
A keresztelő előtte egészen izgalmas volt, ott kezdődött az érdekes része, hogy este nyolckor kezdődött és mindenféle körmenet meg hasonlók voltam. Meg valami fényliturgia. Szerencsére sikerült elérni, hogy ne kelljen megjelennem a neves eseményen, így utólag azonban nagyon bánom. Az egyik unokatestvére elaludt és ki kellett vinni, mert túl hagosan horkolt. Az egyik nagybátyám is elaludt és ő is igazán egyedülállóan tette, mert ő volt a keresztapa, ezért az első sorban kellett ülnie, annak is a szélére került, szóval mindenki azon izgult, hogy vajon kiesik-e a padból alvás közben. Más is aludt a családból, de ők már egyáltalán nem tudták kivívni az emberek figyelmét semmi extrával.
Szombaton sikerült felkelni, másnapos annyira nem voltam, mindössze nem tudtam enni meg néha szédültem, de semmi fejfájás vagy gyomorfájás. Vasárnap aludtam meg tévéztem.
Hétfőn az összes nagynéném meglocsoltuk az öcsémmel meg két unokatestvéremmel, délután aludtam, aztán irány vissza. Hazafelé persze a vonat késett, mert kicserélték előtte a mozdonyt Gödöllőnél, így a csatlakozást, amire várni kellett volna várni háromnegyed órát, épphogy elértem.
Visszafelé találkoztam pár volt osztálytársammal, megbeszéltük az élet nagy dolgait, egészen érdekeseket is meséltek.
Este Ági nálam aludt, Peti meg megmutatta a Tátrás képeit. Egyszer el kell menni a Tátrába télen is, mert gyönyörű. Ágival megbeszéltük további életünk részleteit, majd kiderül mi lesz. Főleg tőlem függ.
Ma meg végre hagytak egyedül dolgozni, úgyhogy annyira nem unatkoztam odabenn. Sajnos nem ma derül ki, hogy ki fog maradni véglegesre, csak jövő hét hétfőn, addig meg ha minden igaz akkor nem is megyek dolgozni. Holnap meg tesztírás. Kíváncsi vagyok, milyen lesz.
A keresztelő előtte egészen izgalmas volt, ott kezdődött az érdekes része, hogy este nyolckor kezdődött és mindenféle körmenet meg hasonlók voltam. Meg valami fényliturgia. Szerencsére sikerült elérni, hogy ne kelljen megjelennem a neves eseményen, így utólag azonban nagyon bánom. Az egyik unokatestvére elaludt és ki kellett vinni, mert túl hagosan horkolt. Az egyik nagybátyám is elaludt és ő is igazán egyedülállóan tette, mert ő volt a keresztapa, ezért az első sorban kellett ülnie, annak is a szélére került, szóval mindenki azon izgult, hogy vajon kiesik-e a padból alvás közben. Más is aludt a családból, de ők már egyáltalán nem tudták kivívni az emberek figyelmét semmi extrával.
Szombaton sikerült felkelni, másnapos annyira nem voltam, mindössze nem tudtam enni meg néha szédültem, de semmi fejfájás vagy gyomorfájás. Vasárnap aludtam meg tévéztem.
Hétfőn az összes nagynéném meglocsoltuk az öcsémmel meg két unokatestvéremmel, délután aludtam, aztán irány vissza. Hazafelé persze a vonat késett, mert kicserélték előtte a mozdonyt Gödöllőnél, így a csatlakozást, amire várni kellett volna várni háromnegyed órát, épphogy elértem.
Visszafelé találkoztam pár volt osztálytársammal, megbeszéltük az élet nagy dolgait, egészen érdekeseket is meséltek.
Este Ági nálam aludt, Peti meg megmutatta a Tátrás képeit. Egyszer el kell menni a Tátrába télen is, mert gyönyörű. Ágival megbeszéltük további életünk részleteit, majd kiderül mi lesz. Főleg tőlem függ.
Ma meg végre hagytak egyedül dolgozni, úgyhogy annyira nem unatkoztam odabenn. Sajnos nem ma derül ki, hogy ki fog maradni véglegesre, csak jövő hét hétfőn, addig meg ha minden igaz akkor nem is megyek dolgozni. Holnap meg tesztírás. Kíváncsi vagyok, milyen lesz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése