Ugrás a fő tartalomra
Ezt is megértem. 6 óra mókázás meg egy ablak egyik felének kitörése után egyben van az ÁGY. Azért az ablak maradhatott volna egyben, bár igazából akkor nem egyedül kellett volna felépíteni az egészet, főleg hogy oda volt rajzolva, hogy ezt meg ezt a műveletet három ember csinálja. Így jár, aki nem bír várni.

Azért nem jött jól ez a dolog, mert az ablak előtt tök jól voltam, visszatért minden életkedvem és újra olyan volt, mint 2000 elején. Arra jó volt azért, hogy rájöjjek vagy megváltozom és türelmesebb leszek, amihez egyátalán nincs kedvem vagy egyszerűen létrehozok egy saját katasztrófaalapot ilyen esetekre, minden hónapban némi kis pénz elhelyezve, esetleg nagy cégek támogatását is ki lehetne harcolni. Jobb, mint a biztosítás ;) Aztán ha megint kitörik egy ablak, akkor van hova nyúlni.

Szóval van ágyam, a plafonig ér és csodálatos :). Ha az ember nagyon ugrál, akkor egy picit mozog, egyébként hatalmas és kényelmes és jól is néz ki. Már csak a szoba átrendezése van hátra.

A nagy végszó, kidobtam egy rakat pénzt, kivertem az ablakot, viszont nehezebb lettem 114 kilóval és egy valóra vált vággyal :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...