Ugrás a fő tartalomra

pot

A jelenlegi állapotnak azért megvan a maga előnye is. Ilyenkor mindig sikerül úgy leírni a dolgokat, ahogy vannak, nem kell erőlködni rajta, nem kell azon gondolkodni, milyen szó passzol hova. Úgy látszik amit mások ihletnek hívnak az nálam szélsőséges hangulatingadozásban nyilvánul meg és akkor a legjobb, amikor a mutató valamelyik irányban eléri a maximumát. Olyankor a legjobb az agyam kapcsolata az ujjaimmal.

Egyébként egy kevés folytatás az előzőhöz. A legjobb, hogy ezeket a dolgokat nem nagyon vagyok képes senkivel értelmesen megosztani, egyszerűen csak úgy csinálok, mintha minden a legnagyobb rendben lenne és nekem nem lenne semmi bajom. Ha esetleg valaki látná rajtam, akkor pedig következetesen azt mondom, hogy nincs semmi, akkor is, ha éppen valaki véres patakokat karistolt a szívembe, amíg az illető abba nem hagyja a kérdezősködést.

Mind1 az egész, holnapra kialszom.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...