Ugrás a fő tartalomra
Elég kellemes túrát tettünk ma Normafától egy kb 2 órára lévő buszmegállóig :). Aki azt hiszi, itt a tavasz, menjen fel és nézze meg a 20 centi havat ami az egész erdőt borítja. Csúszkáltunk egy csomót lefelé, másztunk egy csomót felfelé. Persze előtte másfél órányi vitával tettük élvezetesebbé az indulást.

Aztán fenn a hegyen háromszor mentünk rosszfelé, egyszer túlmentünk a célon, mindig megtaláltuk, hogy merre kellett volna menni :) Megbeszéltük az életet, a világmindenséget meg mindent közben, úgyhogy mostmár tiszta minden, egyikünknek sincs min idegeskedni. Ágival voltam egyébként a rögtönzött túrán, meg persze előtte a rögtönzött vitán is :)

Igazán rám fért már ez a két óra hóban tapicskolás, felmászás egy kiálló sziklára és kitekinteni a környező világra. Jól megnéztem a Széchenyi-hegyi tévéadót. Kisvasutazni nem sikerült annyira, mert a bankok közötti pénzátutalás jó lassú, úgyhogy most éppen két bank között utazik a pénzem, én meg nem tudom kivenni :).

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...