Ugrás a fő tartalomra
Az igazi okosságok persze ma is elmaradnak, csak helyfogalás végett dokumentálom a napjaimat. A mai napon is meglehetősen rakéta volt. Nem igazán sikerült semmi okostot letenni az asztalra. A világ összjóságmutatója egy cseppet sem változott, még mindig határozottan utálom.

Levelet kellene írnom pár emberkének, akinek már megint nem válaszoltam, de az önön lutaságom és nemtörődömségem meg minden mindegy alapon nem nagyon vettem a fáradtságot, hogy írjak.

A világot jelenleg a saját kifolyt vérében és hányásában és szarjában fetrengő félhalott részegnek látom, aki csak iszik tovább.

Jelenleg egyetlen életcélom az, hogy kihúzzam addig jó körülmények között, amíg meg nem halok. Utána jöhetnek az emberek legyalulhatják a légkört, lebetonozhatják az összes zöldet és ettől kurvasok pénzük lesz és nagyon jó lesz nekik. Aztán fogják a csodálatos pénzüket és beletörlik a seggüket. Remélem nincs reinkarnáció, mert akkor nagyon megszívom.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...