Ugrás a fő tartalomra

Gittegylet

Leginkább azt szeretem a Gittegyletben, hogy ott lehet maradni így kedd esténként és egészen jól el tudunk vitatkozni olyan dolgokról, hogy mi a webmester szó jelentése. A legjobb dolog tudni azt, hogy az ember ugyanolyan féleszűekkel van körülvéve, mint ő maga, pontosan tudja a másiknak milyen oprendszer felé húz a szíve, melyiket fogja körömszakadtáig védeni, mik lesznek az érvei. Szerintem néha csak azért mennek végig ezek a viták újra és újra, mert az éppen vitatkozó emberek ezzel fejezik ki egymás iránti megbecsülésüket. Néha nekem így tűnik.

Az biztos, hogy nagyon sok embernek nem tűnik így, de tényleg nagyra értékelem minden Gittegyleti tag munkáját, aki csinált már bármi hasznosat ez egyletben.

Vannak olyan pillanatok, amikor úgy érzem, igazából nekem már mindegy az egész, hogy van-e vagy nincs, de az ilyen gyűlés utáni te is hülye vagy én is hülye vagyok és kiegyezünk egy mindenki hülye végeredményben és ennek nagyon örülünk érzés miatt egyszerűen imádom az egészet.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...