Ugrás a fő tartalomra
Vonz az az ágy. Tisztában vagyok azzal, hogy az ágy iszonyat drága. Abban sem vagyok biztos, hogy "megtérülő" befektetés. Azt is tudom, hogy amikor már megvettem, bánni fogom, hogy ennyi pénzt kiadtam érte. Egyszer úgy igazán szeretnék tét nélkül vásárolni. Megvenni dolgokat anélkül, hogy azon kellene gondolkodnom, vajon nem lett volna jobb, ha másra költöm a pénzem, nem lett volna több értelme várni, másik helyen olcsóbban megvenni, betenni a bankba...

Az is biztos, hogy amikor megláttam az ágyat, tudtam, hogy egyszer lesz egy ilyenem. Valószínűleg több értelme lenne a jövő szempontjából egy rendes normális franciaágyat venni.

Azt is tudom, hogy aki franciaágyat vesz, az nem én vagyok.

Egyszerűen nem tudom folytatni, pedig tudom, hogy mivel kellene, de nem állnak össze a szavak értelmes mondatokká.

Maradnak teljesen a megérzésekre támaszkodás, meg egy kis Norah Jones.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...