Ugrás a fő tartalomra

gondolatok azon a bizonyos buszon

Többek között rájöttem, hogy a büdös életbe nem lesz nekem új gépem. Van ugyanis még mindig egy jó pár dolog, amit előtte rendbe kellene szedni és sokkal olcsóbbak (najó nem sokkal, de nem kell 1 évig kuporgatni rá, ami ugysem menne) és nagyobb szükségem is van rájuk. Az ember ruházatán látszik meg először, ha elkezd elszegényedni. Én meg végre szeretnék pár jó inget. Legalább annyit, hogyha hétvégén kimosom kivasalom mind, akkor a következő hét végéig kitartsom + 1.

Voltam ám ma emberek között a Gittegyletes vacsin. Ráadásul egy picit oldódni látszanak az előítéleteim. A munkáról meg mindenfelé csak azt hallom, hogy maga a munka az szar, de legalább a csapat jó. Majd kiderül. Remélem több lesz a lány, mint a nemlány. Kezd kicsit sok lenni már a műegyetemi lét.

Holnap állítólag már plusz lesz, holnapután meg megint esni fog a hó.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...