Ugrás a fő tartalomra
Feladtam a kísérletet, bár ezt tovább bírtam, mint a legutóbbi fogyókúrám. Ma végigtelefonáltam mindenkit, akit csak el tudtam érni matávon. Jó volt hallani a hangjukat. Persze megint rájöttem, hogy nincs életcélom és ezt már más is látja. Vagyis azt nem, hogy nincs, csak annyit, hogy nagyon szenvedek az egész miatt.

Azért ez az ágy kérdésben hozott döntés némileg felvillanyoz. Persze miután megvettem, összeraktam és aludtam rajta, megint rá fogok jönni, hogy ez csak egy tárgy. Ettől semmivel sem lesz boldogabb az életem, ezt lehet szeretni, de hosszú távon nem megtérülő befektetés, mivel egyetlen alkalommas sem fogja ezt viszonozni. Itt lenne az ideje az ilyen érzéseket az emberekre kivetíteni, rajtuk azért biztosan fog.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...